mizu?

nem lehet mindig minden tökéletes, nem lehet mindig minden vidám... de van, ami nekünk / számunkra tökéletes - és ez a lényeg. mindenben. még ha néha nem is úgy tűnik a szituáció alapján. de akkoris A tökéletes. :) és igazából nem is kell megmagyarázni, h miért tökéletes. mert csakúgy :) mert ezt érezzük. és olyan jó ezt érezni, minden szituban, minden körülmények között. még ha néha idegesek is vagyunk. még ha néha nem is értünk egyet mindenben. nem is kell, a bólogató kutyák csak az autóban viccesek. meg aztán amikor felszáll a vörös köd, úgyis megértjük, h miért történtek a dolgok.

és utána úgyis megkérdezzük azt is, h mizu? ;)

Hogy lehet felismerni az igazit?

Hát úgy, hogy nem csak akkor kérdez, amikor a többiek is.. amikor minden ok.

Az IGAZI a bajban ismerszik meg. Az IGAZI akkor is megkérdi, hogy mizu? =)

Pedig az emlékek első hallásra az öregeknek valók meg az elmúlt dolgokra szoktak emlékezni. De nemcsak! Az is emlék, amikor valami annyira jó volt, hogy a várakozásokat is felülmúlva kurvajó volt, de annyira nagyon, hogy akkor nincs is idő felfogni. De erre akkor van idő, amikor a körülmények nem tesznek lehetővé mást, csak az emlékezést. Szóval ez a típusú emlékezés azért részben tervezgetés is, hogy a múltbeli nagyon jó eseményeket meg kéne majd ismételni a jövőben.Hmm... nem is csak kéne.. meg KELL ismételni. A kérdés pedig nem az, hogy hányszor, hanem hogy milyen időközönként ;>

Már belegondolni is jó, hogy mennyire jó volt/van/lesz. És úúúúú, ma már mámma van már!!! Már csak pár óra, és irl is megkérdezhetem, hogy mizu? ;>

Rímet faragni nem nehéz,

és egyébként mizu? ;>

néha az ember olyan helyeken jár, olyan bulikba csöppen, ahova ezelőtt még sose, vagy csak nagyon kevésszer. ilyenkor az új élmény átjárja sejtjeit és még másnap is készen van tőle, hogy ott lehetett, hogy átélhette mindazt, ami ott történt. ilyenkor eszébe jut az, h mondjuk tavaly ilyenkor óta mennyi új, überkafa élményt szerzett... olyanokat, amilyeneket eddig még soha. amelyek minden eddigit felülmúlnak. és úgy gondolja, h ha ez a jövőre nézve is így alakul, akkor az nagyon jó lesz.

mert vannak olyan dolgok, amelyek überelhetetlenek... ez mostmár egyre biztosabb.

ilyen pl. a következő kérdés is: Mizu?

 

 

 

Ahogy nálam anglikusan felkészültebb valaki mondta: what can i say.... ez is elérkezett!

úúúúúúúú ;> Annyi minden történik egy nap alatt néha. 1 hónap alatt mégtöbb. 1 év alatt meg el sem lehet mondani, hogy mennyi minden....

Ezért nem is mondom el ;> Elég, ha annyit mondok, hogy bár már jelentős - bizonyos várakozásokat is felülmúló - múlt után még mindig a jövőbe tekintek, és felteszem ezzel kapcsolatban a legfőbb kérdést:

Mizu?

ha kellő elszántsággal állunk hozzá valamihez, az több mint valószínű, h sikerülni fog. persze kellenek még más mozgatórugók is, de az elszántság nagyon fontos. vannak olyan dolgok, amiket az ember nagyon akar az elején, aztán később mégjobban akar, aztán az idő múlásával még annál is jobban akar. először úgy van vele, h ez nagyon jó, később rájön, h ez annál is jobb, aztán arra, h ez az eddigi legjobb.

van olyan, h az idő múlásával sokan képesek lesznek arra, h elhagyjanak rossz szokásokat. képesek lesznek a változásra - azaz inkább a megújulásra. arra, h megpróbáljanak olyan dolgokat tenni, amiket eddig még nem, vagy sikertelenül. pl. olyasmire gondolok, h ha megtaláltuk azt, aki számunkra a legjobb, akkor félre tudjuk tenni azt a fajta önzőségünket, h habzsoljuk az életet, vele együtt a pasikat / nőket. és végülis minek is, ha egy valakitől is megkaphatunk mindent, amire szükségünk van... ritka eset az ilyen, pláne ebben a mai világban, az tény. mármint, h addig nem akarunk mással szexelni, kikezdeni / rámászni, amíg ténylegesen úgy érezzük, h mindent megkapunk és természetesen mi is eleget nyújtunk...  az tuti, h nehéz ellenállni a kísértésnek. de ha mégis ellen tudunk, az olyan szép tud lenni. és ezáltal akár többek leszünk, fejlődünk lelkileg. 

olyan "bölcsességet" is hallottam, h "egy valami van, amit nem kaphatunk meg egyetlen partnertől sem: a változatosságot". szerintem ez hülyeség. hisz akár létezhet olyan is, h megtaláljuk azt az állandóságot, ami változatos ;) viszont meg kell tanulni azt, h nem birtokolhatjuk a másikat. kemény lecke, de csomó stressztől megkímél minket és a másikat;)

kemény dolgok ezek... de a legkeményebb, h már eltelt pár nap azóta, h megkérdezzem: mizu? ;)

 

 

Vannak dolgok, amiket nem lehet elégszer elmondani. Nem, most nem a nem hihető dolgokra gondolok mint pl hogy nem lesznek új adók. Most azokra gondolok, amiket jól esik elmondani, jól esik újra elmondani, és aztán ismét jól esik újra elmondani. És most itt nem is feltétlen a nagy világigazságokra gondolok, hanem akár pár kellemes óráról, ami még napokkal később is olyan feledhetetlen emlék, hogy - bár az eltelt idő alatt már jónéhány alkalom volt az eset kellemességének felemlegetésére - de még mindig nem elég, még mindig nem lett elégszer elmondva ahhoz, hogy kellő nyomatékot kapjon az, hogy mennyire kurvajó volt ;>

Nem mellesleg van egy kérdés is, amit az előbb említett kijelentéshez hasonlatosan szintúgy nem lehet elégszer feltenni: MIZUUUUUUUUUUUUU?

Jaj, hát annyira... de téééényleg annyira de nagyon köszönet. =) És nem is az a pár sor meg nem is csak a tartalom, hanem úgy egyáltalán... gloálisan... mindenért. Már pusztán alapvetően magáért a létezésért is! Vannak dolgok, amiket az ember nem, hogy nem un meg, de egyre érdekesebb lesz ahogy a hetekből hónapok lesznek, a hónapokból pedig évek. Na egy pont ilyen megunhatatlan örök - mondhatni örökzöld - kérdés az is, hogy mizu? ;>

háát, mit is mondhatnék... igazából szerintem a lényeget már elmondtam ;]

de azért sorolom ;]]

minden szépet. jót. örömet. egészséget. boldogságot. sikert. pénzt. csillogást. zsirit, békát, macskát, kacsát, pingvint, palacsintát, partyt, sok-sok twentyfour-t, és még megannyi színes, különleges dolgot. mindezeket megspékelve a legfontosabb kérdésre adott válasszal. a kérdés pedig mi lenne más, mint a mizu? ;]

vannak olyan szituk, amikor az ember előbb beszél, mint gondolkodik. mint pl. amikor tudja, h valaki elfoglalt és mégis frusztrálja pár szónyi hülyeséggel. ilyenkor az ember nem tud mást csinálni mint azt, h bocsánatot kíván. meg talán próbálja megmagyarázni, h mindez csak azért volt, mert előzőleg megörült egy hír hallatán, amelyet csak úgy megosztott ezzel a valakivel, de természetesen nem gondolt azonnali válaszra, mivel ugye tudta, h az illető eléggé busy. meg azért, mert épp észrevette 2 mondatnyi aktivitását máshol, és azt hitte, h akkor mégis van 2 perce reagálnia arra a fontos kérdésre, h mizu ;]

 

...néhány dologban, mert hit nélkül kevesek vagyunk. legalább abban, h nem biztos, h minden múlandó... hogy nem biztos, h mindig csalódunk mindenben... hogy nem biztos, h nem lehetünk elegendőek... és abban, h amit adunk, az talán elegendő lesz. minél tovább, minél több ideig.

persze nem biztos, h mindenkinek sikerül azonnal. kinek kevesebb, kinek több idő kell ahhoz, h hinni tudjon. de talán majd idővel... aztán ha mégsem jön be, majd akkor lehet gondolkodni azon, h mi legyen a következő lépés. kemény ez a világ, de ugyanakkor csodálatos. én szeretem.

és hinni is szeretnék, nagyon... mert szerintem megéri hinni. vannak olyan dolgok, amik megérnek mindent a világon... sőt még annál is többet.

és hiszem azt is, h van egy kérdés, aminek örök ereje van. ez pedig nem más, mint a: mizu?

Hát ez nem olyan, mint amilyennek indult. Sokkal komolyabb. Sokkal elgondolkodtatóbb. És nem minden akkor és úgy történik, mint ahogy azt előre gondolja az ember.... Ez sokkal durvább.... mármár nagyon durva ... De mégis ez a legjobb blog. Nem azért, mert minden másikat olvastam... hanem mert nekem ez tetszik a legjobban és kész. És még így is, hogy ennyire tetszik... egyre jobban tetszik. Semmi sem tart örökké? Nem tudhatjuk, hisz nem láttunk még mindent. Egy viszont egészen biztos: vannak örök kérdések. Itt van pl. egy örökzöld: Mizu?

ma értesítettek, h meghalt valaki, akit annak ellenére, h évek óta nem láttam, nagyon kedveltem. (de szerintem a két dolog nem is függ össze). eszembe jutott az az 1 hónappal ezelőtti telefonbeszélgetés, amelyben azt mondtam neki, h "Azért valamikor jó lenne összefutni! majd megpróbálok valamikor arra menni!" ezt sajnos már nem fogom tudni megvalósítani. nem kérdezhetem meg tőle már, h mizu... ;( rest in peace!

...olyan, h szinte semmiben se lehetünk biztosak. nem tudhatjuk, mit hoz a holnap, a jövőhét, vagy a következő év. néha még a következő percben sem lehetünk biztosak, hisz az is lehet, h az utcán sétálva jól elvernek minket buzogánnyal és megszűnik földi létünk. az sem tuti, h vajon most jól tettük-e, ha kimondtunk valamit, vagy inkább mégsem kellett volna. egy valami viszont biztos (a halálon és egy bizonyos dolgon kívül ;)). mégpedig az, h most fel fogok tenni egy olyan kérdést, ami már régóta foglalkoztat. és ami nem más, mint a: mizu?!

Vannak dolgok, amik pont akkor történnek, amikor már lemondott az ember arról, hogy mostanában bármi jó is történhet..... és ilyenkor különösen jól esnek a jó dolgok. Remélem kellően elgondolkoztató volt ez a kis intro ahhoz, hogy egy váratlan kérdéssel hasonló kellemes meglepetést okozzak:

Mizu? ;>

...ezek a telefontársaságok, h semmi, de semmi tolerancia nincs bennük ;] pedighát...

tegnap, amikor épp ácsorogtam és vártam, h elkezdődjön a koncert, eszembe jutott, h jaj de innék egy üccsit... az egyik büfében beszélgetésbe elegyedtem egy rokkkkerrel, akitől megtudtam, h 600 pengő a sör. felhomályosítottam, h dehát én 450,-ért láttam a másik büfében, és jöjjön velem, megmutatom. rájöttünk, h kétféle sört árulnak, és ezért a difi... közben elkezdődött a koncert, mire az arc inkább úgy döntött, h nem várja ki a sort, de köszöni, h megmutattam neki a frankót. "De ha legközelebb összefutunk, majd előre engedjük egymást" - búcsúzott. így is lett, 1 óra múlva megláttam, megkocogtattam a vállát, és megkérdeztem tőle: "Na mizu?"

ez a történet is azt mutatta, h jó helyen voltam jó időben, hiszen emberünk mindjárt olcsóbban juthatott sörhöz! bárcsak mindig ott lehetnénk, ahol szükség van ránk, meg ahol úgy érezzük, h örülnek a jelenlétünknek... és tehetnénk vmi szépet. valami nagyon szépet! persze nyilván a tettek előtt az első kérdésünk mégiscsak az lenne, h naa... hát mizu?!?!

 

 

néha amikor az embernek rossz kedve van.... mert ez igenis mindenkivel előfordul néha.... akkor lehet bármennyire is rossz a kedve.. lehet bármennyire is elkeseredett... elég egy kis figyelmesség, amitől máris sokkal jobban lesz. Például annyi, hogy valaki (persze nem mindegy, hogy ki) megkérdezze, hogy mizu?

Megírtam a tuti sms-t.... és már épp el akartam küldeni, amikor azt mondta ez az oktondi telefon, hogy ellenőrizzem az akrámi szolgáltatást....  Hát nem pont ma toltották le a kimenőmet? Hát de.... Jah.. Pont ma... Hát de nem? DE!!!

...

Jaaa, az sms csak annyi volt, hogy: mizu?

nincsen semmi se... minden változatlan.

azt álmodtam, h sétáltam egy tengerparton... és nagyon beszélgettem valakivel. fagyiztunk meg ilyesmi. és egyszercsak elrepült felettünk egy bálna. hát ő annyira meglepődött, h az ijedtségtől elejtette a fagylaltját, és sápadtan nézett utána a levegőbe... én erre csak egy dolgot tehettem. Felé fordultam, megráztam és a szemei közé üvöltöttem: na mizu????!?!?!!?!?!

 

 

 

Hát igazából mindig a hosszú intróval van a baj, úgyhogy nem is húzom sokáig az első bejegyzést, inkább csak megkérdem:

mizu?